Amikor kétéves kislányom azt mondta nekem játék közben: "Bármit elérhetsz az életben." - furcsán hangzott. Nem számítottam rá... De borzongatóan jól esett. Az, hogy ilyen gondolatai vannak: NAGYSZERŰ, ÓRIÁSI; tudatosan, tudattalanul - az már mindegy. A lényeg, hogy vannak. :-)
Úgy gondolom, világunk a gyermek születésétől kezdve a félelemre tanít, ami pl. a létfenntartás számlájára írható, a fennmaradáshoz elengedhetetlen... Biztos, hogy ezzel kell kezdenünk a nevelést?
Szerintem először jöhet a megerősítés, a felvértezés (ez tetszik :-)), az önbizalom "kialakítása", ezeket érzem a legfontosabb teendőknek az első néhány életévben.
Szólj hozzá!
Kívánom, hogy gyermekeim:
- boldogok,
- erősek,
- egészségesek,
- gazdagok,
- szépek,
- okosak,
- sikeresek,
- kitartóak,
- kreatívak...
legyenek, és ehhez szülőként igyekszem közreműködni. A blog is ezt a célt szolgálja.