Amikor kétéves kislányom azt mondta nekem játék közben: "Bármit elérhetsz az életben." - furcsán hangzott. Nem számítottam rá... De borzongatóan jól esett. Az, hogy ilyen gondolatai vannak: NAGYSZERŰ, ÓRIÁSI; tudatosan, tudattalanul - az már mindegy. A lényeg, hogy vannak. :-)
Úgy gondolom, világunk a gyermek születésétől kezdve a félelemre tanít, ami pl. a létfenntartás számlájára írható, a fennmaradáshoz elengedhetetlen... Biztos, hogy ezzel kell kezdenünk a nevelést?
Szerintem először jöhet a megerősítés, a felvértezés (ez tetszik :-)), az önbizalom "kialakítása", ezeket érzem a legfontosabb teendőknek az első néhány életévben.
